Harvey, sokunknak lehetne barátja.
Feltéve persze, ha valamikor, valahol kedves egyszerűséggel megszólított volna bennünket is. Mi is vágyunk egy-egy jó szóra, rohangálásaink közben egy barátságos vállveregetésre, egy bíztató mosolyra. Ha ez nagyon sokáig nem történik meg, akkor talán kitalálunk valakit, aki végre mindezt megteheti. Évtizedek múltán is tisztán hallom Páger Antal rekedtes, mégis barátságos hangját, gyerekesen széles gesztusait, amint Elwood- ként bemutatja barátját, Harvey -t, a Nyulat.
A Vígszínház nézőterén vibráló vihogás és ámulatteli sustorgás fut végig.. Emlékeimben az üres székről felállított, nem létező, két méteres nyúlnak barátságos az arca és piros a szeme.
Rendkívüli öröm, hogy Színházunkban meg tudjuk valósítani hosszú évek óta érlelt tervemet, hogy Koltai Róbert alakításában megelevenedjen Elwood, s nővére Bánsági Ildikó . Rendezőként a lendületes és pontos Szőke István mutatkozik be nálunk. Velük együtt készülnek odaadóan a többiek is.
Elwood darabbéli szavait idézem:
\" Üldögélünk a kocsmákban. Iszunk egyet-kettőt.
Egyszer csak észrevesz valaki, előbb itt, aztán ott, odabólintanak, ránk mosolyognak, mintha azt mondanák: \"Nem ismerjük magát, Mister, de rá van írva magára, hogy rendes gyerek\". Az élet napsütéses percei ezek: összenézünk Harvey-vel és melegség önti el a szívünket. \"