"Mindannyian azzal a kérdéssel kezdjük, hogy ki is vagyok én valójában, mi is az én dolgom.

Mi vagyunk Élet, Halál, Élet. Ez a ciklusunk. Így pillanthatunk be nőiségünk mélyére. Gyermekkorom emlékezetes meséje A Vízasszony legendája, melyben minden tó partján él egy fiatal nő, akinek vén kezei vannak. Az az első feladata, hogy tüzet élesszen. Tehát a mi dolgunk tűzet éleszteni tulajdon elképzeléseinkben, életünkben, azoknak életében, akiket megérintünk. A lélek hazahessegetése, ez a mi dolgunk. A nappalt betöltő szikraeső zúdítása, az éjszakán átvezető fény élesztgetése, ez a mi dolgunk." (Clarissa Pinkola Estés)

Horváth Zsófia folklór dalokból kiindulva, de azoktól elrugaszkodva, asszociatív módon enged betekintést a női világba, amely hol egyértelmű, hol homályos, hol világos, hol sötét, hol meleg, hol fagyos, hol a születést, hol a megszűnést rejti magában.

A Duna Táncműhely kiemelt célja, hogy az autentikus néptánc és a kortárs tánc elemeit vegyítve, a néptáncot mintegy sajátos formanyelvként használva hozzon létre innovatív kortárs előadásokat. A Táncműhely előadásai azt kívánják bizonyítani, hogy a néptánc - amellett, hogy egyedi színpadi kifejezőeszközként működik - más korok, más műfajok elemeivel, motívumaival, gondolkodásmódjával, esztétikájával ötvözve képesek - a "holt" hagyományőrzés helyett - továbbvinni és átadni az élő és megújulni képes tradíciót. Műfajok határán alkotó társulatként a Táncműhely szélesebb közönséget - a néptánc és a kortárs tánc iránt érdeklődőket, az autentikus népzene és az improvizatív (világ) zene híveit, illetve a korszerű színpadi formákat kedvelő nézőket egyaránt - meg kívánja szólítani.

A Duna Táncműhely új bemutatója esetében olyan alkotót kértünk fel a koreográfusi munkára és a rendezésre, aki korábban még nem dolgozott a Táncműhellyel, ám művészi hitvallása, formanyelve hasonló ihletettségből fakad: a néptánc erőteljes színpadi kifejezőeszközként való használatának, korszerű értelmezésének igényéből.

Horváth Zsófia az Állami Balettintézet Néptánc Tagozatának elvégzését követően a Honvéd Táncszínház társulatához szerződött. Tanított Dél-Amerikában, az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, Szlovákiában, továbbá hazai amatőr és hivatásos együttesekben is. Elvégezte a Magyar Táncművészeti Főiskola koreográfus szakát, valamint táncművész-néptáncpedagógus szakát. 2000-ben elnyerte a Fülöp Viktor Táncművészeti Ösztöndíjat, 2001-ben megkapta Magyar Ezüst érdemkeresztet 2007-ban pedig a Harangozó Gyula-díjat.