Mindannyian Üvegbúráink foglyai vagyunk születésünk pillanatától fogva. Ezek a búrák áttetszőek, láthatatlanok, de betonkemények. Áthatolhatatlannak tűnő falak köztünk és a Világ között. Belőlünk nőttek ki, a vérünkből, a szívünkből, a lelkünkből, a sebeinkből építettük őket, magunknak, s a mi mindig újraszülető félelmeink szilárdítják őket napról napra. Egész életünk nem más voltaképpen, mint egy végeláthatatlan harc egy mély lélegzetért, a világért. A menekülésért félelmeink és szívünk soha nem gyógyuló sebeinek fájdalma elől. A Szabadságért. Önmagunkért.