Az Egy őrült naplója egy páratlan előadás, amelyben a humor és a dráma egymásba fonódik, s mindeközben a párhuzamos világokat szülő őrület úrrá lesz a főszereplő boldogtalanság és frusztrációk között őrlődő elméjén.

Amikor az embert magány és kilátástalanság kínozza, a képzelet marad az egyetlen lehetősége arra, hogy elmeneküljön az ellenséges valóságból. Ily módon új univerzumot építhetünk magunknak, amelyben minden lehetséges, a valós és a képzeletbeli világ közötti válaszvonal pedig, végletes módon, szinte érzékelhetetlenné vékonyodik.



Napjainkban, amikor úgy tűnik, hogy az egész világ a feje tetejére áll, mi lehet találóbb megközelítés, mint a gogoli „őrület"? Ma olyan sok és hatalmas az ismeretlen körülöttünk, hogy mindenki arra vágyik, hogy valamiképpen megszökjön egy másik, párhuzamos világba, még akkor is, ha az csak a képzeletében létezik. Rendezésem az esendőségről és a képzeletről szól, legyen bármilyen beteges annak forrása. Az én őrültem a saját belső zenéjének eszement ritmusa szerint él, amelyet az alteregója diktál, az a hasonmás, aki az összes többi szerepet „játssza". Célom az volt, hogy egy fantasztikus, megrázó szimfóniát hozzak létre, a fekete humor akkordjaival színesítve, szöveg és zene, valóság és képzeletvilág légies elegyét.

Felix Alexa