Írások
A két pápa eredetileg egy regény, Anthony McCarten írta, s később ő dolgozta át színdarabbá. A legtöbben a tavaly készült filmet láthattuk belőle Anthony Hopkins és Jonathan Pryce főszereplésével. Egy nagy, hipotetikus beszélgetés ez XVI. Benedek és a későbbi Ferenc pápa között. XVI. Benedeket itt Jordán Tamás játssza. Felmerült-e, hogy esetleg fordított lesz a szereposztás?
– Amikor engem Zimányi Zsófia, a Rózsavölgyi Szalon művészeti vezetője felhívott azzal, hogy bemutatnák ezt a darabot, rögtön mondta, hogy Ferenc pápa szerepét szánnák nekem.
Ön nem is gondolta, hogy talán jobb lenne Benedek?
– Egyforma jó mind a két szerep. Én is láttam a filmet. Két tisztelni való nagyszerű kolléga játszik benne, egyik jobb színész, mint a másik. S hogy miért egyforma súlyú szerepek? Mindkét karriernek megvannak a szörnyű buktatói, és ezek -pápaság ide, pápaság oda - üldözik őket. Benedeknél a Vatikánt érő súlyos vádak, a pedofil ügyek, Ferenc pápánál a Videla diktatúra alatti szerep, ami miatt ő Argentínában a mai napig is sokak szemében vitatott személyiség. Ezek el is hangzanak a darab egyik csúcsjelenetében, amikor egymást gyóntatják. Tehát nem problémáztunk azon, hogy ki mit játszik – Tamással is beszéltünk erről, és ő is nagy örömmel fogadta, hogy egyáltalán valamelyiket játssza. Hetvenen felül már nagyon örülni kell az ilyen parádés szerepeknek, amelyek jutalomjátéknak is tekinthetők, olyan kaliberű játéklehetőséget adnak mennyiségben, alakítani valóban, mint például Prosperoé A viharban. És ami még plusz a filmhez képest: a nézők élőben kapják a játékunkat!
Én is láttam a filmet, ezért nem lepődtem meg, hogy milyen vonzó karakter tud lenni XVI. Benedek. Előtte kevésbé szimpatikus, kevésbé színes egyéniségnek gondoltam őt, egy kifejezetten konzervatív gondolkodónak, szemben Ferenc pápával, aki népszerű, jókedélyű, az életet igenlő reformer személyiség. S itt van az írói zsenialitás: méltóan egyenrangú felek beszélgetnek egymással, és ettől válik katartikussá az előadás.
– Igen, Benedek egy introvertált, magába forduló típus, aki már gyerekkora óta a könyveinek él, és a való világ helyett inkább a Gutenberg galaxisba menekül. Több riportot is olvastam, ahol megemlíti, hogy kevés volt a valódi emberek közötti élménye. Ellentétben Bergoglio bíborossal, a későbbi Ferenc pápával, a latin-amerikai, déli temperamentumú extrovertált személyiséggel, aki szakmai élete fő céljának az egyház megújítását, a fiatalokkal való sokkal intenzívebb kommunkációt tartja. Tisztán látja, hogy gyönyörűek a templomaink itt Európában, de üresek, „…olyanok, mint a hamvadó tűz. Kell valaki, aki elfújja a hamut!” – mondja.
Játszottak már korábban Jordán Tamással?
– Tamással nagyon régóta ismerjük egymást, de jellemző egy kicsit a mi magyar világunkra, hogy egyívású, egy korosztályú, hasonló tehetségű, képességű embereknek az élete egy szakmában letelik úgy, hogy alig találkoznak. Tamással a hetvenes évek közepén csináltunk egy nagyszerű munkát. Edelényi János vizsgafilmként megrendezte a II. Richardot, amelyben Tamás volt II. Richard és én a másik főszereplő, Bolingbroke, Fehér Gyuri volt az operatőr (ő sajnos már eltávozott közülünk). Nagyszerű munka volt! És ha hiszi, ha nem, azóta most játszunk először együtt. Eltelt egy élet közben... Persze találkoztunk számtalanszor itt-ott, s mindig mondtuk, hogy hú, de jó lenne már egyet játszani filmen vagy színpadon, s addig mondtuk, míg hála istennek végre bejött ez A két pápa. Semmi ún. rossz értelemben vett színészi rivalizáció nincs közöttünk. Mindketten úgy játszunk, hogy segítjük a másikat – szerepileg is, emberileg is.
A huszonéves Vecsei H. Miklós állította színpadra az előadást. Látványvilágban feltétlenül lehet érezni az ő nagyon friss szemét. Olyan képi megoldások születtek, amik kitágítják a teret, és elfeledtetik, hogy csupán néhány négyzetméteren játszanak. Milyen volt önök közt a munkakapcsolat? Úgy nagyjából nagyapa-unoka viszonyban lehetnének…
– Maradjunk az apa-fiúnál.., de határeset(!) A Vígszínházban együtt vagyunk Hasival – mi csak így hívjuk -, akit már egyetemista kora óta ismerek. Nem olyan régen volt egy közös bemutatónk, a kolozsvári színház igazgató-főrendezője, Tompa Gábor rendezte a II. Richardot. Üldöz engem ez a darab…! Ebben Hasi játszotta Richardot, én pedig York herceget. Ugye, most már Bolingbroke-ból kiöregedtem... Egy Ibsen-darabban, a John Gabriel Borkmanban szintén együtt játszottunk. Egy rendkívül felkészült, korát meghazudtolóan okos művészről van szó, akitől nagyon sokat tanultunk. Impulzívan hatott ránk a friss fiatal szelleme, és ő is tanult a mi 50 éves színészi-színházi tapasztalatainkból, úgyhogy ez egy nagyon gyümölcsöző találkozás volt. S ott van még velünk a színpadon két színésznő, a csodálatos Molnár Piroska és Trokán Anna. Jól összehozta Hasi ezt a szereposztást!
Önnek a színészi mellett van egy másik énje is, ez a költőé. Most jelent meg legújabb verseskötete a Nap Kiadó gondozásában: Földi szokásaid. Versek 2018-2020. Ez a hanyadik kötet?
– Ez a hét és feledik. S azért ez a furcsa számolás, mert a hét köteten túl Jung Zseni fotóművésznővel készítettünk egy közöset, s azt csak egy fél kötetnek számítom. Nyolc évvel ezelőtt Zseni egy fantasztikus aktsorozatot csinált, és én írtam a verseket hozzá. Hajad tengerén – ez volt a címe… De már 9 éves koromban megírtam az első versemet – 1956-ban. Miskolcon éltünk, én ugye ott születtem. A Győri kapu úton laktunk, s amikor kitört a forradalom és föllázadtak a diósgyőri vasgyár munkásai, a házunk előtt vonultak olajosan, és vitték az átlyukasztott zászlót. Anyámék nem engedtek ki, de az ablakban ott kuksoltam. Persze hallottam a felnőttektől, hogy változások készülnek, s már 9 évesen is annyira meghatott ezeknek az embereknek a szemében a ragyogás, a tűz, a boldogság, ugyanakkor az elcsigázottság, hogy írtam egy 5 versszakos költeményt Zászlók címmel. Legalább 30 éven át megvolt az a kockás számtanfüzet, amibe beleírtam ezt, és aztán valamelyik költözésnél elhagytam… Az írást részben köszönhetem apámnak, aki 6-7 éves koromban minden este olvasott nekem a János vitézből, a Toldiból, a Rózsa és ibolyából. Neki az volt a vágya, hogy filmrendező legyen, és az a paradoxon, hogy végig számokkal foglalkozott egész életében, de a maradék humán őrületét mind rám öntötte. Aztán szerencsém volt, mert a gimnáziumi magyar tanáraim is kiválóak voltak. Kezdetben Miskolcon Pápai tanár úr, s később, mikor felkötöztünk Budapestre, a Bem József gimnáziumban Hajdók tanár úr, aki költő is volt, olyan hévvel és olyan hittel tanították az irodalmat, hogy még azok a gyerekek is verseltek, akik aztán reál pályára mentek. Bennem végig megmaradt ez a szenvedély.
Az első kötete 1985-ben jelent meg, amikor már sikeres, népszerű színész volt. Valaminek kellett történnie, hogy akkor a versei eljutottak a nyomdáig…
– A fő bűnös Lator László volt, a kiváló poeta doctus. Ő indított a rádióban Fiatalok Stúdiója címmel egy heti műsort, amiben a legütőképesebb 30 év alatti fiatal költőket szerepeltette. Még főiskolás voltam, amikor hívott engem ebbe a műsorba felolvasni. Már 4 éve jártam be, közben diplomás színész lettem, s hosszas gondolkozás után eldöntöttem: viszek neki egy pár verset. Remegő lábakkal mentem a következő rádiós felvételre, hogy mit fog majd szólni, de nagy-nagy örömömre azt mondta, hogy a verseknek a 70 százaléka akár közlésre is alkalmas. De hogy még biztosabb legyek, elküldött a Fészek Művészklubba Kálnoky László estjére. Biztatott, hogy ő egy fiatalokat szerető, tündéri, nagyszerű költő, neki is mutassam meg a verseimet. Így is történt, Kálnoky is szerette az írásaimat. Úgyhogy kettejük segítségével kezdtem el publikálni. „Arc bukik föl az árból” címmel az Élet és irodalomban Kálnoky írt egy nagyon szép előszót is a verseim elé, amelyek megtöltötték a teljes oldalt. Ez még a kötet előtt volt 1985 tavaszán, a kötetem 1985 őszére jött ki.
Ha most belehelyezkedne egy irodalomtörténész pozíciójába, saját költészetéről mit mondana?
– Hát, ez nehéz…Rendkívül szigorú vagyok magamhoz. Minden kötetemben van olyan vers, amit akár tízszer-tizenkétszer is átírtam. Ritka, ha valami csak úgy kisikeredik. Ez is egy küzdelem, s ellentétben a színészettel, itt egyedül lehetek. A színészi munka, a színészi élmények rendkívül jó táptalajt jelentenek az íráshoz. Például régebben rengeteget filmeztünk, sokat forgattunk vidéken, részese lehettem a televíziózás fénykorának, a legkülönbözőbb emberekkel találkozhattam. Egy gesztus, egy arc, egy érvelés, egy beszélgetés, egy történet az életükből - mind benne vannak a versekben. A többségük szabadvers, de például írok szonetteket is. Egy szent játék ez, és hangsúlyozom: nem alá-fölérendeltségi viszonyban van nálam a színészet és az írás, hanem mellérendeltségben.
Prospero nyugtalan éjszakája. Egy verscím a legutóbbi kötetből, ugyanakkor egy szerep, ami kötődik a színházi léthez. Sok ilyen van?
– Az egyik legnagyobb vígszínházi élményem volt Bulgakov Mester és Margarítájában Woland, az ördög szerepe. Az előző kötetemben, A kezdetek utcájában van két Woland- vers. Prosperot még nem játszottam el, csak reménykedem benne, hogy hátha egyszer összejön. Viszonylag kevés színházi szerepversem van. Az más kérdés, hogy nagyon sok színészi élményem benne van névtelenül a verseimben.
Elindult ez a járvánnyal terhes évad. Mire számít a Vígszínházban?
– Rudolf Péter nagyon szimpatikusan, nagy kedvvel kezdte el a munkát mint igazgató. A koronavírus rendre közbeszól – ez lesz beteg, az lesz beteg, vigyázni kell, nincs olyan számú közönség, amit megszoktunk, de majd csak helyreáll valahogy az élet. Játszom a már futó előadásokban: Spiró Honderűjében, Yorkot a II. Richardban, a Játék a kastélyban lassan húsz éve van repertoáron, benne Almádi, a színész szerepe az enyém, és ki nem akarom hagyni a Kertész Imre regényéből készült monodrámát, melynek címe: Kaddis egy meg nem született gyermekért. Ha semmi új feladatom nem lenne, csak ezek mennének, akkor is meg vagyok elégedve. De úgy néz ki, hogy A szerelmek városa című Marcel Carné filmből készülő színházi adaptációban részt fogok venni. Itt újra találkozunk Hasival, hiszen ő készíti a szövegkönyvet, s ifj. Vidnyánszky Attila fogja rendezni az előadást. Október közepén kezdjük próbálni, valószínűleg karácsony előtt meglesz a bemutató is.