Írások
Ez a Bánk bán különbözik attól, amit megszoktunk. Mások a hangsúlyai, ez kevésbé heroikus, itt inkább emberi történeteket látunk. Gertrudis is más.
– Én most a rendezőt idézem, Tarnóczi Jakabot, aki csodálatosan elemezte nekünk a darabot és lefestette előre, hogy milyen előadást szeretne. Megkérdeztem tőle, hogy miért gondolja, hogy a Gertudis ilyen, amilyennek ő leírta. „ Mert olvastam a darabot” - mondta ő. Ez számomra teljesen elfogadható. Az összes olvasónaplóban pedig úgy szerepel, hogy Gertrudis a leggonoszabb. És gonosz embert nagy öröm játszani.
De ez egy szerethető Gerturdis...
– A rendező így olvasta, s nekem nagy örömömre szolgál, hogy nem csak feketét kell festeni, lehet világosítani itt-ott amott.
Sok rendezővel dolgozott. Tarnóczi Jakab az egyik legfiatalabb rendező, aki már második darabot viszi színre itt a Katonában. Látásmódja más, különleges.
– Ő erre a pályára született. Én nem akarom „elénekelni” az ő szerencséjét, de az Isten is erre teremtette. Hihetetlenül érzékeny, kulturált, okos, művelt, mindent észrevesz. Lehet, hogy azért, mert még újak vagyunk neki. A szeme sarkából mindig lesett minket, hogy hogy reagálunk egy-egy dologra. A színpadon pedig végképp nagy figyelemmel volt. Az a tény pedig, hogy eddig nem ismertük egymást, s az ember be akarja cserkészni a másikat, az számomra nagyon inspiráló volt.
Kálmán Eszter színpadképe és jelmezei is kivételessé teszik a darabot….Izgalmas a tér és gyönyörűek a jelmezek.
– Nem néztem utána, hogy kik játszották Gertrudist, de azt tudom, hogy Udvaros Dorottya játszotta nemrégen a Nemzetiben. Mondom, Krisztusom, de aztán megnéztem fotókat, s megnyugodtam. Nagyon szép a jelmeze, de az enyémnek még a bélése is ördögien gyönyörű.
Az utóbbi évek másik nagy szerepe, Pék Mária a Rozsdatemető 2.-ban, amelynek első részét Fejes Endre, a másodikat Tasnádi István jegyzi. Pék Mária ebben a különleges előadással elnyerte a 2019-es POSZT legjobb női főszereplő díját.
– Engem ebben a darabban legelső sorban az ember érdekelt. Ez a királynői tartalom, amivel ő irányítja a családot, és minden viharban felszínen marad. Tulajdonképpen a családban ő az, aki leginkább belelát, abba, hogy mi történik a világban kint, a családon kívül. Ő érzékeli először az ébredező fasizmust. Ennek ellenére az ő legnagyobb bűne, hogy elfeledkezik Reich Katóról (zsidó barátnő) és ez olyan kibékíthetetlen ellentét, amiért ezt olyan jó játszani. Ilyenekkel van telis-tele. Pék Mária hihetetlenül érzékeny ember, de ugyanakkor iszonyú kemény. Egy smirgli lény. Első látásra azt gondolhatná a felületes szemlélő, hogy juj, milyen kiállhatatlan nő ez! Pedig nem. Nagyon fejlett az igazságérzete, és nem kanyarodik se jobbra, se balra. Ő megy az után, amit ő helyesnek tart. Ez engem térdre kényszerít előtte. Mindig ilyen ember szerettem volna lenni.
Ezek nagy szerepek, de gyakran van színpadon más, különböző súlyú és nagyságú szerepben. Volt, amikor csak kisebb szerepek jutottak….
– Nem tudom. Én mindig próbáltam a fejemet a víz fölé tartani. Mindig úgy éreztem ,hogy ez az utolsó lehetőség, hogy valamit megmutassak. És amikor hosszú éveken keresztül az ember – hát hogy fogalmazzam máshogy – , kegyelem kenyéren van tartva, akkor elgondolkozik azon, hogy kell-e csinálnia ezt, vagy érdemes-e csinálnia.
De hát a kezdetektől megvolt a visszaigazolása annak, hogy ezen a pályán kitüntetett helye van...
– Az ember nem ezt gondolja magáról. Nem tudom. Egy író, az elővesz egy A/4-es papírt meg egy tollat és ír. A szobrásznak elég egy maréknyi agyag vagy egy fadarab. De a színész akkor színész, ha játszik . Magyarázhatja nekem bárki, hogy hú, te jó színésznő vagy, ha nem játszhatok. Ha nem csinálom azt, amit szeretnék, és amit esetleg tudok, Ezeket a szűkös éveket is ki kell húzni valahogy.
De sikerült, és egészséges lélekkel….
– Nem, tudom. Sebződik az ember, karcolódik. Nehéz, nehéz...
Végig itt maradt,. A Három lány kékben-ből kettő, Básti Juli, Udvaros Dorottya már más színpadokon játszik.
– Igen, nagy szívfájdalmamra, Azon is gondolkodtam ,hogy vajon nem azért-e, mert én gyávább vagyok mint a kolléganőim, akik gondoltak egyet, és belecsaptak és mentek. Én meg mindig találtam valami mentséget magamnak , hogy miért maradok. Ez így volt és most már így is marad.
A játszótársak is sokszor cserélődtek...
– Hiányoznak nekem a régiek,: Dorka, Juli, Gáspár Sanyi, Cserhalmi, s akik meghaltak: Vajda Laci. Lehetne sorolni. A nők közül két őskövület maradt, Bodnár Erika és én.
– Akármennyire is nehéz lehetett itt, ez egy olyan színházi műhely volt mindig, amely jelentős előadásokkal a közönség számára is fontos lett. Az itt dolgozó rendezők pedig a magyar színházi élet meghatározó rendezői.
Ők csináltak belőlem színészt, akárhogy is nem játszottam náluk sokat és sokszor. Tulajdonképpen ők tanítottak engem színészetre: Zsámbéki Gábor és Ascher Tamás. Ők az én két nagy kedvencem, ja, és ki ne felejtsem, az első évekből Székely Gábort.
A színházi adattárban kilencvenhét darabbal szerepel. Szerintem, sokkal több volt...
– Évente kettőt valószínűleg játszottam Megalakulásától vagyok itt a Katonában, ez lassan negyven év. Én ezt a kilencvenhetet nem keveslem. Ez rengeteg. Nagyon nagy kedvencem volt a Három nővér Irinája, Koltes: Roberto Zuccojának a lány szerepe, aztán a Kanca Tasnádi István Közellenség-ében, az asszony a Egressy István Portugáljában, s Winnie-t is nagyon szerettem Becket darabjában, a Szép napokban.
Hogy mi nekem a színészet? Hát az a lételem, amiben én élek. Megkérdezték már valamikor régen, hogy mi lettem volna, ha nem színész. Akkor nagy nehezen kicsikartam magamból egy olyant, hogy mondjuk szülésznő, az lennék szívesen. A szülés az számomra nagyon jó élmény volt, és gondoltam, hogy egy szülésznő az esetről esetre mindig pozitív dolgokkal találkozik. Biztos, hogy nem így van, de én így gondoltam. Mit csinálnék, ha nem lenne színház? Ha nem játszom? Akkor gondoltam, elmegyek egy évre Görögországba. Elmentem három hétre, de hat nap után azt éreztem, hogy megőrülök. Jó volt, hogy elmentem, mert napfényre került, hogy ez nekem nem fog menni. Nem fog menni, hogy én csak ülök és nézem a tengert. Elvagyok én három napig de három nap után már viszket a fenekem és akkor minimum menni kell. Menni kell, tudom, hogy pótcselekvés az is, hogy jártam a hegyeket. Ugyanaz az igénybevétel kell, meg feszültség, meg a stressz. Sokszor – butaságom által – nagyon veszélyes helyzetekbe sodortam magam. De kellett, mert megadta a stresszhelyzetet, a fizikai igénybevételt, és megvolt a mélázgatás is. Meditálhattam az élet dolgairól. Szóval, nagyon jó volt. Azt esetleg még el tudom képzelni, hogy túrázgatok, de azért az nem elégítene ki.
Hogyan sikerült ilyen erővel, ilyen energiával léteznie a színpadon? Olyan vitalitás, olyan erő sugárzik a játékából , hogy szinte szétrobbantja a falakat...
– Nem tudom. Biztos örököltem. Egyszer a Szegedi Szabadtéri Játékokra utaztam, mert a lányom (Pálmai Anna) Arianát játszott a Tévedések vígjátékában. Hú, mondom, ez a gyerek ez eltolja itt a Dóm teret, úgy játszott, olyan energiával. Úgyhogy, valószínűleg ez nálunk genetikailag beprogramozott.
Nagyon sok színházi szerepe mellett – jegyzék szerint – hetvenhárom játékfilmben játszott. Ez a szám tévés szerepek nélküli...
– Legutóbb Szabó Istvánnal dolgoztam. Februárra jön ki a Zárójelentés című film, és Tarr Bélával is nagyon szeretek dolgozni. Ők a kedvenceim.
Mindegyiknek más a rendezői világa...
– Igen, de az igényességük az azonos. Ez az igényesség nagyon inspiráló. Nem lehet tévedni, komoly koncentrációra kényszeríti az embert a felvevőgép előtt. Ráadásul Tarr Béla még analóg technikával, még filmre dolgozik. Hát hogyne szeretném ezt, amikor kezdeni Makk Károllyal kezdtem. Benne lenni az Egy erkölcsös éjszakában! Hát az igazi kitüntetés volt.